2004-06-16 11:46

(The Day After Tomorow)
Színes, szinkronizált amerikai film, 2004
Főszereplők: Dennis Quaid, Jake Gyllenhaal, Ian Holm, Emmy Rossum, Sela Ward

Rendezte: Roland Emmerich

Twentieth Century Fox

InterCom

Mozipremier: 2004. május 27.

Mi történne, ha kiderülne, hogy egy újabb jégkorszak küszöbén állunk? Ez a kérdés nem hagyja nyugodni Jack Hall (Dennis Quaid) klimatológust. Kutatásai alapján arra a következtetésre jut, hogy a globális felmelegedés váratlan és katasztrofális változást idézhet elő bolygónk éghajlati viszonyaiban. Az antarktiszi jég szerkezeti vizsgálata azt mutatja, hogy hasonló folyamat lezajlására már tízezer évvel ezelőtt volt példa. Hall természetesen haladéktalanul tájékoztatja az illetékeseket a veszély közeledtéről, ám úgy tűnik, a figyelmeztetéssel elkésett. Szeme láttára válik le ugyanis egy sziget nagyságú jégtömb a Déli-sark hatalmas, egybefüggő jégtáblájából. A folyamat drámai gyorsasággal idéz elő katasztrofális időjárási viszonyokat a Föld különböző pontjain. Hihetetlen erősségű földrengések rázzák meg Tokiót, eddig ismeretlen erejű hurrikánok tombolnak Hawaiin, Új-Delhi megbénul a rázuhant hótömegtől, Los Angelesen pedig mindent elpusztító tornádó söpör végig.

Skót kollégája, Rapson professzor (Ian Holm) telefonhívása igazolja Hall legszörnyűbb rémálmait: az időjárási viszonyok elviselhetetlenné válása egy elkerülhetetlen globális változás előjele. Az új jégkorszak feltartóztathatatlanul közeledik, előtte azonban egy mindent megsemmisítő viharral kell számolnia az emberiségnek.
Míg Jack Hall a közeledő katasztrófára hívja fel a Fehér Ház figyelmét, addig 17 éves fia, Sam (Jake Gyllenhaal) épp egy iskolai versenyen vesz részt társaival New York Cityben. A hirtelen beálló mostoha időjárás és az áradások miatt a fiú a városban reked. A zuhanó hőmérséklet elől a Manhattani Közkönyvtárban keres menedéket, és igyekszik telefonon kapcsolatot létesíteni apjával. Mire eléri őt, Jack már csak azt az egy mondatot tudja fiának elmondani, hogy minden körülmények között maradjon bent, és semmi esetre se mozduljon ki az épületből. Azon nyomban New Yorkba indul, hogy megmentse Samet, de talán még ő sincs tisztában azzal, hogy valójában mi vár rá, a fiára, sőt az egész Föld nevű bolygóra.

INFÓ

Roland Emmerich A függetlenség napjában megmutatta, hogyan akarják elpusztítani az emberiséget a földönkívüliek. Holnapután című filmjében az ellenfél még pusztítóbb és még legyőzhetetlenebb: maga a természet. A Twentieth Century Fox az 1996-os kasszasiker, A függetlenség napja című sci-fi után most egy valós helyzetet és veszélyt középpontba állító filmet mutat be.
„Ez a film látványos akciójelenetekből és fantasztikus vizuális elemekből álló mese a túlélésről és a hősiességről” - mondja Mark Gordon producer.
A látványosság ellenére a rendező mégis inkább az emberi tényezőket emeli ki filmjéből. „Nem az számít, hogy egy-egy jelenet mennyire látványos, a mozi lelkét mégis csak a történet emberi viszonyai adják. A filmemben megmutatott apa-fiú kapcsolat nem konfliktusoktól mentes, mégis nagyon szeretetteljes. Épp ezért váltanak ki a hősök a nézőkből szimpátiát, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy izguljon értük a közönség. Végül is, amit a filmvásznon látunk nem más, mint az emberiség örök harca az elemekkel…”
„Természetesen filmünk cselekménye a jelenhez viszonyítva egy jóval későbbi időpontban játszódik, amikor az új jégkorszak beköszönte már valóban csak napok és órák kérdése, de a globális felmelegedés okozta klímaváltozás feltérképezése a mai tudományos élet egyik legégetőbb kérdése is egyben. Miközben senki sem tudja pontosan, milyen következményei lesznek a széndioxid atmoszférába jutásának, az üvegházhatásnak, addig páran ezt a történelem legnagyobb, kontrollálatlan tudományos kísérletének tartják” - fogalmaz a rendező.

Lehet, hogy pusztán a véletlen műve, de igaz, hogy a film forgatása alatt szélsőséges időjárási viszonyok sorozatáról lehetett értesülni a hírekből. 2002 júliusában hatalmas jégeső pusztított Kína középső részén. A tojás nagyságú jégdarabok 25 ember halálát és számos súlyos sérülést okoztak. A vihar fákat csavart ki tövestül, autókat és épületeket rombolt le Henan tartományban. A következő hónapban Európa több országát olyan árvíz sújtotta, melyet az évszázad áradásaként emlegetnek. Víz alá került a londoni metró, az olasz borvidék, és a Fekete-tenger környékét kénytelenek voltak elhagyni a turisták. 108-an vesztették életüket az áradások miatt, és több tízezer embert kellett kitelepíteni otthonából. Novemberben, a forgatás megkezdése után három nappal, nagy erejű tornádó söpört végig az Egyesült Államokon, mely hihetetlen pusztítást okozott tizenhárom államban, és 36 áldozatot követelt. A stáb tagjai egyébként Montreal leghidegebb telét tapasztalhatták meg, a nappali hőmérséklet gyakran maradt mínusz 25 fok alatt.

2002 márciusában, pár héttel azután, hogy Emmerich és Jeffrey Nachmanoff elkészült a forgatókönyv végleges változatával, a Larsen B nevű jégtömb levált az Antarktiszról. „Mondtuk is viccesen egymásnak - meséli Emmerich -, hogy ha nem vigyázunk, még a végén dokumentumfilm kerül ki a kezünk alól.”
A Holnapután című mozi alaphelyzete igen közel áll a realitásokhoz. „Minden katasztrófafilmnek kell legyen valami valóságos alapja, különben hatástalan marad, hiszen a közönség számára nem lesz átélhető - mondja a rendező. - Filmemben ezt a valóságmagot a globális felmelegedéssel járó éghajlati változások jelentik.”
„A tudósok - a jelenlegi állás szerint - a klímaváltást öt-tíz éven belül jósolják. Persze mi nem egy tudományos tételt igazoló filmet akartunk készíteni, hanem egy izgalmas, kétórás mozit, amely talán nemcsak szórakoztatja, de el is gondolkodtatja a nézőt” - mondja a producer.
Még egy véletlen egybeesés: 2004 tavaszán a Pentagon kiadott egy jelentést, mely egy lehetséges klímaváltozás következményeit vizsgálva biztonsági intézkedések sorozatára tesz javaslatot. A beszámolóból kitűnik, hogy nagyon komolyan számolnak a globális felmelegedés hatására történő hirtelen és gyökeres éghajlati változással. Röviden, nagyon úgy fest, hogy a Holnapután című film alapötlete sajnos egyáltalán nem pár filmkészítő fejéből kipattanó fikció csupán, hanem nagyon is reális lehetőség.